Hosszú hosszú repülőút                                                                           

Mikor érünk már oda..         még mindig csak a második nap

 Végre a nagy gépen ültünk. Hozattunk egy sört, és nagyon élveztük ahogy suhan a repülőlakótelep. Cserélgettük a helyet az ablak mellett, és ámulva lestük az alant suhanó tájat.. ez úgy 1Opercig tartott onnantól masszív óceán 8 órán át.

El is untuk ezt a játékot és áttértünk egy sokkal élvezetesebbre. Csengő. A légikisasszony kijön, gyalogol vagy 8O métert, olyan messze van a konyha, hogy nem látni el csak félútig.   Kérünk sört. Visszamegy. Kijön, hozza a sört. Kérdezzük nincs e féllityis, mer' ez nagyon hamar elfogy. Mosolyog. Sajna nincs, de csak csöngessünk és hoz ő másikat. Szisszentünk. Vissza indul. Nyugodtan hörpölgetünk, styuvi majdnem visszaér, Peti kezében már roppan a sörösdoboz, ádáz mosollyal nyúl a csengő után..

                                         Kedves  InterzonArt  Köszi!                                          

Styuvi jön, rendelünk és mondjuk neki, hogy hozzon már egy párat ha úgyis jön mer' ez a O,33as olyan kicsi, hogy mikor kinyitod a szisszenéssel eltávozik O,19. A maradék meg egyből beszárad. Jó ha nedves lesz a nyelved, ha kinyitsz egyet.

Mosolyog és mondja, hogy egyszerre csak egyet igyunk, de semmibaj hoz ő nekünk csak csengessünk. Persze nem ért vissza. Kezdtünk megvidámodni látván, a styuvi jó partner lesz a játékban:) Érdekes, hogy a tengerentúli járatokon a sörök elenyésző alkoholtartalma milyen ügyesen van belőve. Kicsit érzed a fejben, de becsiccsenteni képtelenség.

Nem mesélem tovább a légikisasszony legyőzésének történetét, mert elég hosszan elévődtünk. Egészen este 11ig bírta minden gond nélkül. Akkor is csak valami olyat magyarázott, hogy a főnöke már lefeküdt. Ezért mostantól nyugodtan jöjjünk ki a konyhába és szolgáljuk ki magunkat. Készségesen ki is vezetett, és muatott egy impozáns koffernyi fiókot, amiben jeges vízben, citromsárga söröcskék úszkáltak. Klassz bulit csaptunk! Összhaveroztunk pár chillenóval, meghívtuk őket néhány sörre.

Aztán Peti beájult, én meg előkotortam a kézipoggyászomból a rajzcuccomat és lázas munkába kezdtem. Sao Paolo felé ereszkedtünk mikor ébredtem. Be nem rúgtam, mindenre emlékszem, de másnapos az vagyok. Fú és ez a szájszag.. ez nem csak az enyém! Közel hatszáz ember hortyogott itt egész éjjel. Szinte egy légtérben.. kemény. Mikor érünk már oda?

-Ez a fiók majdnem tele volt!

Ezt másnap ereszkedés közben ismételgette elnyúlt ábrázattal a sztyuvi, amikor kérdeztük nem kerítene e valami söröcskét a hamandeggs mellé. Merthogy már nagy sürgésforgás támadt a konyha körül, nem akarunk útban lenni. Megaztán a fiók amit mutatott már hajnalban ki ürült.

Sandán nézett ránk, azt hihette hogy elrejtettük a piákat. Nem tudta, hogy egy másik fiókot is elkezdtünk megdézsmálni a felső fedélzeten, csak azt a konyhát egy idő után bezárták. 

                        Gigahello az  InterzonArt  webgalériának!                         

 hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.