NE egyél az utcán!                                                                                               

Az utcára lépve már el is múlt minden ólmos fáradtságom. Nem tudom elkülöníteni, a tea miatt e vagy az érzés miatt, hogy na ezt az ősi inka hangulatot hiányoltuk Limában. A hegyoldalba épült házak a meredek utcácskák két oldalán, szorosan egymásba kapaszkodva, hatalmas faragott sziklákon állnak. Azért váltok jelen időbe, mert ezek még akkor is állni fognak amikor a New Yorki szabadságszobron a dzsungel indái kúsznak. A kocsi méretű sziklák kötőanyag nélkül vannak egymásra helyezve . Néhol hiányzik egy egy, ezek bejáratok szuterén helységekbe. Egy ilyenből kaja illat kígyózott, hát bementünk.

 Újra beindult és hetente frissül a Délami blog!

Főbb szabályok melyeket az úgynevezett egzotikus országokba kalauzoló útikönyvek az első oldal közepén közölnek:

Ne egyél az utcán semmit!

Ne egyél helyi kifőzdében!

Ne aludj el úgy hogy társad nem őrzi a csomagokat!

A leves tekintetében annyi volt a külömbség az Indul a bakterházban Bendegúz spárgaleves akciójához képest, hogy a levesbe főtt madzagot itt rajtunk kívül mindenki jóízűen csócsálta.. Egy másik örök szabály: 

    A helyi pálesz Pisco néven fut és festi alá a trippet                                       

Ha mégis kénytelen vagy utcán enni ami a más földrészen megtalálható étkek emésztéséhez nem alkalmazkodott szerkód miatt jelentős kockázatot vet fel, Legyen nálad egy lapos üveg kőkemény szesz! Ennek rendszeres kaja utáni fogyasztása biztosítja a pocakunkban található hívatlan vendégek felének elpusztítását, és hogy megérd amikor elpusztul az utolsó agysejted.

Találtunk egy Pacha Mama nevű bárt, ez nem volt nehéz mivel a főtéren hívogatja angol feliratokkal az éhes vándort. Bekajáltunk és elkezdtünk szállingózni (kocsmát keresni).

 Üdvözöljük Barátainkat! Az  InterzonArt                                                                   

 hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

    szintkülönbség                                                                  

Alberge nem alberge, végül csak feljutottunk egy belföldi gépre ami eldobott minket Cuscoba. Repülés közben még ébredeztem, de ha sikerült volna se segít rajtam sokat... Lima az óceán partján fekszik Cusco 35OOm magasan, ebből és gyér hegymászási tapasztalatomból adódóan úgy megcsapott a szintkülömbség, hogy nem hittem a szememnek, fülemnek.

 Újra beindult és hetente frissül a Délami blog!

Peti Mont Blanc túrákkal a háta mögött, ugrándozva haladt átlag egy utcával előttem:) Én szédelegve, mint amikor  az ember álmában valami sűrű közegben próbál előrejutni támolyogtam mögötte. Szállásadónk Don Carlos egy spanyol hódítók leszármazottjának benyomását keltette. Mint később  kiderült egyszerű spanyol bölcsész aki ide költözött. Látva zöld fejemet ágynyugalmat későb kokatea fogyasztást javasolt. Ágynyugalmat nem lelhettem, így vártunk egy 1Opercet és jelentkeztünk a teáért.

A tea nem vert oda különösebben, az ősi Cusco meg csak ránk várt..

Barátaink! Az  InterzonArt hamarost angolul áll rendelkezésetekre!

 hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

   El innen   hatodik nap                                                                                         

A hatodik napon egy belvárosi kávézó teraszán sörözve talált minket a  délelőtt. Amit biztonsággal meg lehetett nézni, már láttuk. Amit meg nem arról jobb, hogy nem is tudunk. Láttuk az óceánt is, de nem írom le milyen fenséges és milyen elgondolkodtató, ezzel irodalmi művek foglalkoznak nem alap fokon.  Érdekes viszont a szőlőtermesztésük szempontjából, keletről az Andok átlag 4OOO méteres vonulatai, nyugatról pedig az óceán mint természetes védőfal tartja távol a szőlőbetegségeket. E tárgykört meg mezőgazdasági kiadványok taglalják nagy felbontásban. Elmenni  a téma mellett azonban nem lehet, ugyanis megyénként, itt zóna határonként átvizsgálják az utazót, hogy nem visz e valami növényt egyik helyről a másikra. A  behurcolt betegségek végzetes csapást mérhetnek a mezőgazdaságukra.  

                             Köszi  Surrealpicnic group   Ugye?                                                                  

Ezek mind mind benne vannak egy délamerikai fejben, ha az óceánra gondol, Mi azonban álmosan pislogtunk a jellegzetes bíbor ködbe. Aztán ahogy már már magyarázni kezdtem valamit a világ e felén tapasztalt mindenben ott bujkáló bíbor árnyalatról, egy zilált külsejű rongyokba öltözött korunkbéli arc ugrott hozzánk. Hevesen kezdett magyarázni, miközben kezében szorongatott füzetlapok paksamétájával gesztikulált. Ő poet és literaturiszta és zsurnaliszta, és bár ezt nem értettem csak gondolom, proféta is. Szimpatikus volt. Az ajánlat miszerint 5 dollárért elvisz és megmutatja nekünk a favellákat, nem volt szimpatikus.

Limában a már ismertetett közbiztonsági helyzet, vagy inkább annak hiánya, nem teszi lehetővé az ilyen vadregényes kiruccanásokat. Ez nem mák kérdése. Ez egyszerűen csak tilos. Egy karóráért simán elásnak. És ezeket a híreket elővigyázatosságból szándékosan életben is tartják a hostel tulajdonosok. És ha nem tennék is, mindig vannak újabbak, ahogy a manjana hatóságok a lakosság folyamatos bejelentései alapján lassan előássák az évekkel ezelőtt eltűnt turistákat. És ez csak a városi helyzet az ország nyugati részén a bolíviai határvidéken rablóbandák és szabadcsapatok portyáznak. A Machu Piccu-t csak hivatalos szervezett formában látogathattuk volna meg. Vonattal amelyet katonák kísérnek, amiért csúnyán legombolnak mindenkit, igaz életben hagynak . Különben nyema állami garancia, hogy vissza is utazol.

Egyébként a többségében fiatal utazó közönség nagyjából egy útvonalon pörög fel és le a kontinensen. Columbia, Ecuador, Peru, Chile, Bolívia, Argentína, Paraguay, Brazília. Ezen útvonalak mentén, direkt a hátizsákos brigádra specializálódott vendéglátóhelyek épültek ki. A nagyobb csomópontokban, és persze azokban az országokban ahol ez lehetséges egyáltalán, több Youth Hostel is kinőtt a földből. Így verseny alakulhatott ki, ami igen jót tesz a szolgáltatások színvonalának.

Szóval indulnunk kell innen tova..

Bementünk egy utazási irodába, arrafelé csak Trevel Éjenszí(travel agency), vagy uffisziada el travaho, vagy valami ilyesmi. Ott kézzel lábbal meg a Cusco név gyakori emlegetésével kiharcoltunk két repjegyet. Mivel a busz menetrendje az esősévszak beállta miatt, 1 hónapos késéssel kalkulált, ez tűnt jó megoldásnak.

                           Padlásomon folyika szürreálpiknik!                                      Jegyünkkel a zsebünkben boldogan sétáltunk hazafelé, és már terveinket szövögettük. Többedszerre is elővettük a jegyeket, nézegettük amikor egyszerre kiszúrtam, hogy az egyikre az van írva Mr Alberge. Na mondom ezek annyira nem lehetnek mesügék, hogy ezt ne vegyék észre. Peti útlevelében egyáltalán nem szerepel ilyen név, de még felirat sem. Persze nem engedtek fel a gépre, de legalább megpróbáltuk. Kiderült a reptéren hogy a nő az éjensziben a névhez valamiért az írta be hogy Mr Alberge ami Mr nélkül meg állítólag a Youth Hostel spanyolul. Na mindegy a helyi nyelv ismerete nem árt mint tudjuk...

 hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

                    talán az ötödik nap..    miért aggódik mindenki?                                                                           

  Lima belvárosában rakott ki a taxi. Szinte el sem engedtük a kilincset, máris tülkölve veszett a tarka örvénybe. A kaotikus csúcsforgalom inteznitása úgy arányolhat a budapestihez mint az ablaküvegen lefutó esőcsepp, az áradó Dunához. Itt a város zsongása dübörgés, melyhez az emberek dagadó nyaki erekkel üvöltve próbálnak felérni. Egyébként ritka is az utcán beszélgetők látványa.

Nehezen tudtunk asszimilálódni. Amennyire jó volt a mimikrije Petinek, olyan bénán kiríttam a tömegből én. A bakancs, farmer, zakó, copf kombó itt nem nyerő fellépő. Az sem dobott a terepszínemen, hogy 18O centimmel kb két fejjel magasodtam a utca népe fölé. Ez itthon nagyjából egy két méteres manusz által keltett feltűnést idézett. Kezdetben nagyon tetszett, de idővel rájöttünk, hogy a mögöttünk összekuncogó lányok, az ottani szemmel komikus hacukám láttán derülnek. Onnantól nem bántam volna, ha kicsit kisebb vagyok.

Kedves InterzonArt!Vegyük le a politikusok meztelen képeit a galériáról!

Ugyanakkor érdekes megfigyelést tettünk, a délami nők testfelépítését illetően. A legendás Ipanema beach tervezői pontossággal megalkotott képeslap fenekei, vagy import áruk, vagy a helyi spanyol és  indián népek hosszú közös géntörténetének eredménye.

Mindenesetre az oldalnézetből csípő allati szférákban európai szemmel méltán elvárható domborulat, tehát maga a tulajdonképpeni segg fundamentuma nem létezik. Egyébiránt ez  a csontszerkezet mássága miatt van. Így visszagondolva amit otthon mi farizomnak nevezünk és úgy hiányoltunk, azt a nők itt kedvességel, nyitott megértő figyelemmel igyekeznek pótolni.

Persze jobb lenne, ha még a fenekük is szép formás lenne..

-Hey gringo!-

Ahogy a sétáló utca parkkal védett széle felé fordulunk, látjuk hogy egy köpcös koszos ballonkabátban izzadó, 4O körüli indián faszi nekünk integet. A pálmák sűrű árnyékában hadonászó figuráról messziről lerítt, hogy turistákra vadászó drogdíler. Oda is mentünk gyorsan, hogy megnézzük mivel rontják itt a fiatalságot. És persze mennyiért.. A csóka közelről sokkal rosszabb arcú volt, mint az előbb kinézett. Ezt kompenzálandó gyors és majdnem teljesen érthetetlen angolsággal megkérdezte honnan jövünk.

Mondtuk: Budapest.

Mondta: ő ismer sok jó budapesti people-t. Pedronak hívják. S mivel a  budapesti people neki amúgy is nagy barátai, most special prize megszámítja nekünk Dél-Amerika unicumát!

A híres hófehér angyalport a colát rendkívül alacsony áron megvehettük.. volna, ha minden klappol.

De a jól becellukszozott nylonzacskóból mire kihámoztunk annyit, hogy némi fogalmat alkothassunk tartalmáról, már késő volt. Peti feje először a helyiek színét érte utól, majd lehagyva minden eddig általam látott fejszínt, utána akart rohanni új barátunknak. Asszem jobb, hogy az ügyesen elmenekült.

                                        Még nem vagy Interzona Rt.   Ugye?                                       

 hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

     talán az ötödik nap..    miért aggódik mindenki?                                              

A diplomata negyed békés csendjében és festői tisztaságában állt barátságos modern hostelünk. Lehetett volna Európában is. Ahol még tankok sem csúfúlnak a sarkokon, tereken nehéz elképzelni, hogy bármi baj történhet.  A gépen összehaverkodtunk egy csajjal, aki wc papírokkal meg szalvétákkal üzletelt. Össze vissza repked a világban és néhol elad egy-egy ipari adagot. Őt akartuk meglátogatni egy a Miraflores negyedben található hotelben. Egy szálloda recepcióján megkérdeztük merre van az arra.

Elmagyarázták, hogy át kell mennünk egy másik negyeden, majd rögtön hozzátették, hogy hívnak egy taxit. Mondtuk köszi nem kell. Önfeledt turiszti lendülettel indultunk volna sétánkra a hallból az utcára vezető forgóajtón át.

         Sok sok képemet az InterzonArt  galériában nézegetheted tovább!          

De a recepciós rémült arcal vetette elénk magát. Látszott rajta, komolyan fél tőle, hogy nem képes elég nyomatékosan kifejezni gyalogsétánk felett érzett  aggodalmát. Valszeg az is furcsa volt neki, hogy nem vágjuk magunktól mi a stájsz. Próbálta a legkomolyabb figuráját elővenni és meggyőzni bennünket gyalog odaérésünk parányi esélyéről. Majd mikor hagytuk hogy hívjon egy taxit ahelyett, hogy megkönnyebült volna megvárta míg beülünk és hevesen mutogatott, hogy nyomjuk le a gombokat. Megköszöntük a segítséget és miközben hálásan integettünk láttuk, hogy még mindig nagyon aggódik. Nos mi még mindig nem aggódtunk...

                                       Kedves  InterzonArt hogy vagyunk?                                       

  hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

Paraland                                                                                                                 

A harmadik nap vége fele megérkeztünk Limába. A repülőtől a reptér épületéig felmértük hogy kb mire számíthatunk a későbbiekben. Persze elmértük. A kultúr sokk kifejezés amit régebben használtam erre a jelenségre, nem elengendő. Mivel nem csupán a kultúráink külömbségéből fakad a sokk.

Az első amit meglátsz a golyóálló mellényes családanya terelgeti porontyait a zebrán. MAx véletlenül, mert ha van is zebra, azt csak a turisták kedvéért festhették fel. Már ahol nem poros földút kanyarog a városon át. Namost ez már nem normál ugye. Odább egy civilruhás napszemveges pali rágyújt, vállán tekintélyes méretű géppisztoly, zakóján keresztbe töltényheveder. Vannak katonák is, de mintha különböző bandériumokban szolgálnának.

                            Kedves  InterzonArt  Köszi hogy adtál pénzt!                               

Először úgy tűnt még nem osztották fel egymás között a játékteret ezért  az eklektikus viselet. Később kiderült, hogy tényleg nem osztották fel, és tényleg ezért van. A város központban, minden tehetősebb bankot, szállodát vagy elegánsabb lakóházat saját uniformist viselő és meglehetősen nagy tűzerővel bíró hadak vigyázzák. A külsőbb kerületekben 3 méter magas kőkerítés azon az itthon is jólismert betonba öntött üvegszilánkok. Ám fölötte még egy, a makacsabbaknak húzott szögesdrótl benne ipari áram... HA nem csípne a vellany áramszünet miatt, lelassít a szöges amíg becéloznak. 

A város központjába egy sugárút visz be. A promenád kb négysáv széles poros földút. Melyen kb 6 irányban folyik, hömpölyög a forgalom. Van, hogy a bal szélső sávban ahol mindenki kifelé hajtana, egy pár fős csapat befelé igyekszik. Van persze olyan is mikor ezek az arányok végképp felborulnak. Ilyenkor a balfél megy a város fele és akik eddig befelé mentek, most megtorpanni kényszerülnek vagy, ha szerencsések átügyeskedik magukat az új állapotokhoz  igazodva. 

Egy kis Hiace- szerű mikrobuszba préseljük magunkat. Azért mondom, hogy szerű mert felismerhetetlen. Otthon az ilyeneket már bezúzzák. Csak úgy tudott kanyarodni, ha hárman tekerték a kormányt és akkor is nagyívben. Volt vagy 1O személyes. Ültünk benne vagy 2Oan. Ha azt akartad, hogy lassítson üvölteni kellett: Bajar! Akkor se állt meg, de a gyomra elkezdett felöklendezni, majd mikor az emésztőnyíláshoz értél, lelassított és kilökött magából. Eközben neked nem kellet nagyon dolgoznod máson, mint hogy a  cuccaid legfőképp a pénztárcád veled együtt hányassék ki. 

Lenyűgöző volt az élet ilyen intenzív pezsgése, örvénylése. Borzalmas szegénység és nyomor. Ekkor figyeltünk fel rá, hogy nem mindenki szegény, csak mondjuk a 9O százalék.

Mert a 1O százalék csillogó dzsippeken parádéz. Viszont naplemente utánra is gondolva a ragyogó terepjárókon, minden egyes alkatrész popszegecselve van! A pirosnál is vázra bontják az autót alattad. 

                          Kedves  InterzonArt  Nagyon szép lett az új galéria!                 

Szállásunk felé közeledve, már a diplomata és üzleti negyedben haladva megfigyeltük a köztéri szoborkultúra remekeit. Minden nagyobbacska tér közepén tank áll. Plasztikusan érzékelteti, hogy rendnek kell lenni. A tank teteje nyitva, és belőle szigorúan tekinget körbe a bagozó martalóc. Ezek a műtárgyak bizony hamar működésbe lendülnek.

  hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

Ez az az íz                                                                                                                       

Sao Paoloban kicsámborogtunk a tranzitból a váróba, onnan az utasokkal együtt valahogy az utcára. 

Itt  ért először az a fura érzés. Még nem tudtuk mi, de valami teljesen más volt. Talán csak a levegő volt ugyanaz. Nade a levegő az levegő. Evilági. Nem Holland nem Japán. Hol poros, hol állott, de mikor felkapják óceáni áramlatok, az otthonival legalábbis összekeverik.

Ezenkívül így visszagondolva nem hasonlított a világon semmi. A tömött meleg párás levegőben már csak az égen hanyatlott némi narancsfény. A nap lement. A derengő mennyboltot meg pont égig érő pálmák barna sziluettje rojtozta. No Barokk! 

                                         Kedves  InterzonArt  Köszi!                                         

Majdnem vissza toloncoltak magyarországra mert kiderült, hogy csak akkor nem kell vízum, ha nem hagyjuk el a tranzitot:) Azért bemelegítésnek jó volt kikukucskálni. Ismét raboskodtunk egy csomót a gép indulását várva.. De most nem fékezek be, ecsetelvén szenvedéseinket.

Inkább ott folytatom, hogy a Nazca fennsík fölött elhúzva, átrepültünk a kontinens felett. Majd az Andok túloldalán leszálltunk végre az óceán parton. Limában.

Folyt köv.

                       Gigahello a megújult  InterzonArt  webgalériának!                         

 Hosszú hosszú repülőút                                                                           

Mikor érünk már oda..         még mindig csak a második nap

 Végre a nagy gépen ültünk. Hozattunk egy sört, és nagyon élveztük ahogy suhan a repülőlakótelep. Cserélgettük a helyet az ablak mellett, és ámulva lestük az alant suhanó tájat.. ez úgy 1Opercig tartott onnantól masszív óceán 8 órán át.

El is untuk ezt a játékot és áttértünk egy sokkal élvezetesebbre. Csengő. A légikisasszony kijön, gyalogol vagy 8O métert, olyan messze van a konyha, hogy nem látni el csak félútig.   Kérünk sört. Visszamegy. Kijön, hozza a sört. Kérdezzük nincs e féllityis, mer' ez nagyon hamar elfogy. Mosolyog. Sajna nincs, de csak csöngessünk és hoz ő másikat. Szisszentünk. Vissza indul. Nyugodtan hörpölgetünk, styuvi majdnem visszaér, Peti kezében már roppan a sörösdoboz, ádáz mosollyal nyúl a csengő után..

                                         Kedves  InterzonArt  Köszi!                                          

Styuvi jön, rendelünk és mondjuk neki, hogy hozzon már egy párat ha úgyis jön mer' ez a O,33as olyan kicsi, hogy mikor kinyitod a szisszenéssel eltávozik O,19. A maradék meg egyből beszárad. Jó ha nedves lesz a nyelved, ha kinyitsz egyet.

Mosolyog és mondja, hogy egyszerre csak egyet igyunk, de semmibaj hoz ő nekünk csak csengessünk. Persze nem ért vissza. Kezdtünk megvidámodni látván, a styuvi jó partner lesz a játékban:) Érdekes, hogy a tengerentúli járatokon a sörök elenyésző alkoholtartalma milyen ügyesen van belőve. Kicsit érzed a fejben, de becsiccsenteni képtelenség.

Nem mesélem tovább a légikisasszony legyőzésének történetét, mert elég hosszan elévődtünk. Egészen este 11ig bírta minden gond nélkül. Akkor is csak valami olyat magyarázott, hogy a főnöke már lefeküdt. Ezért mostantól nyugodtan jöjjünk ki a konyhába és szolgáljuk ki magunkat. Készségesen ki is vezetett, és muatott egy impozáns koffernyi fiókot, amiben jeges vízben, citromsárga söröcskék úszkáltak. Klassz bulit csaptunk! Összhaveroztunk pár chillenóval, meghívtuk őket néhány sörre.

Aztán Peti beájult, én meg előkotortam a kézipoggyászomból a rajzcuccomat és lázas munkába kezdtem. Sao Paolo felé ereszkedtünk mikor ébredtem. Be nem rúgtam, mindenre emlékszem, de másnapos az vagyok. Fú és ez a szájszag.. ez nem csak az enyém! Közel hatszáz ember hortyogott itt egész éjjel. Szinte egy légtérben.. kemény. Mikor érünk már oda?

-Ez a fiók majdnem tele volt!

Ezt másnap ereszkedés közben ismételgette elnyúlt ábrázattal a sztyuvi, amikor kérdeztük nem kerítene e valami söröcskét a hamandeggs mellé. Merthogy már nagy sürgésforgás támadt a konyha körül, nem akarunk útban lenni. Megaztán a fiók amit mutatott már hajnalban ki ürült.

Sandán nézett ránk, azt hihette hogy elrejtettük a piákat. Nem tudta, hogy egy másik fiókot is elkezdtünk megdézsmálni a felső fedélzeten, csak azt a konyhát egy idő után bezárták. 

                        Gigahello az  InterzonArt  webgalériának!                         

 hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

 Útleírás és élményfürdő         Dél-Amerika Perutól Patagóniáig árkon bokron át.

  Végre elindultunk. Kis charterrel egészen Madridig jutottunk. Már a gépen találkoztunk Gével, aki épp egy spanyol bringához költözött. Jót sétáltunk a könyvpiacon és megtanultunk spanyolul rendelni- un szerveza porfavor, -most már mi bajunk lehet? Minden ment is volna mint a kariakcsapás, ha a gép időben elindul. Persze nem tette.

 Más világokba tett hosszú utazások velejáró sajátságai a végtelenségben rekedt tranzitok. 

Peti, a szintén gépükre váró fogolytársainkból verbuválódott közönség nagyörömére ördögpálcázni kezdett. Én eközben beülök egy szomszédos internetcafeba elkortyolok egy uccsó európai sert és nagyot cigarettázom mielőtt felszállunk. Innen rálátok a csomagokra és az egyre szilajabb trükköket megeresztő barátomra is. Hamar el lehet fáradni ebben. Mármint az ördögpálcában. Én még kettőt se tudok pörgetni.. 

Peti még aktív időszakát éli. Az ördögpálcázás kifinomult módja az épelme megőrzésének a fent írt helyzetben. Egyébként ügyesedik is. De egy idő után ez sem elég. Az ember hamar kinövi egy nemzetközi reptér váróját is. 

  -NON STOP

E helyek atmoszférája máséhoz nem hasonlítható. A hajdani üzemkezdés óta nem oltottak villanyt, nem zártak be. Nincs nyugalom, se csend. A tárgyak rég lemondtak róla, hogy megpihenhetnek. Részecskéik magukba szívva a viszontlátások örömét, búcsúzások bánatát és lekésett járatok okozta idegösszeomlásokat, különös álmatlanságban percegnek.

 Trippemet, munkáim értékesítője az InterzonArt webgaléria finanszírozta     

Mire erre rájössz, túl vagy néhány érzelmi viharon, és csendes beletörődéssel süllyedsz az apatikus unalomba. Míg végül megfolyik a váróterem és minden mindegy csak egy percig ne ütközzön csomaghordókocsi  egy másikkal, legyen egy perc amikor nem zsivalyog minden..

 Oh mi? Yes? No. Oh No! Thanx! B32? Miazanyám? Futás öreg! Stroboszkóp szerű élmény. Rohanunk a géphez vivő vasúthoz! Közben mint egy delejnek köszönhetően, az enpluszegy cuccunk, bár fizikai kapcsolatban nem vagyunk mégis keringve, lobogva követ.

A vonat ablakát kezdi betölteni egy hatalmas repcsi.

-Ez már óriásgép!-

Giga cet, bendőjében sok szorgoskodó jónással.  Akkora volt mint egy halálcsillag! Ha egész közel alatta álltál nem tudta befogni a  szemed. Lerajzolom

                       Külön köszönet az  InterzonArt  webgalériának!                         

  hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...

Útleírás és élményfürdő           Dél-Amerika Perutól Patagóniáig árkon bokron át.

Az ötlet     első nap                                                                                                                  

 Sokan utaztak már Dél-Amerikába. És ahány ember, annyi megközelítés. Ahány féle vágy és félelem, annyi féle bevonzás. A történetek azért érdekesek, mert azokról is szólnak akikről mesélnek és azokról is akik mesélnek.

 Néhány szó Dzsungli Babaról aki a villámszöget a fejünkbe büntette. Amint Budai Szűcs Ferenc vázolta szőlőjében és Verigúdlájf című könyvében, Baba az indiai dzsungel féllábú, életvidám, ganjafüggöny barlanglakó szátuja. Akinek szavajárása:

ohm mavashivaja wery good life, wery good karma!

Ezt Baba életfilozófiaként is kifejti néha, egy-egy kövérebbre sikerült trombita után. Röviden: Légy felszabadult, vidám, pozitív és a boldogság megtalál. Ha parázol, rád szakad egy erkély. 

 Nagyon tetszett, de így túl egyszerű lett volna. Itthon élni tovább és a boldogság majd megtalál... Na és mégis mennyi ideig vizsgáljuk ezt? Vajon hogy tudnánk megmérni az optimizmust mint energiát és hatását? Elmeséltem Peti barátomnak. Aki rögtön jelezte, hogy nem lát más lehetőséget, mint elutazni valahová nagyon messzire, ha tudunk veszélyzónába. Mert hogy ő is jön.. Fordítottunk hát egyet a dolgon és kihívást intéztünk a sors felé, terveztünk egy utat. Úgy, hogy nem terveztük meg. Tettük ezt egy olyan kontinensre tartván, amiről azt lehetett tudni, hogy egyes részein emberek tűnnek el. Továbbá nem ajánlatos egyedül utazni, és hogy kell legyen váltótársad alvásnál.  Minden együtt volt egy eszement breakhez. Feltettük, ha elég pozitívak maradunk, a szimpátiánkat bíró életvezetési elv mentén, megússzuk..

 Trippemet, munkáim értékesítője az InterzonArt webgaléria finanszírozta     

Előkészületek

  Nem volt sok lóvénk, de majd annyival kevesebb sört iszunk amennyit a jegyekre kell költenünk. Na ezt kigondoltuk.. Hamar kiderült, hogy Dél-Amerika nem egy sörivásra beállt kontinens. így szerényebb áron kell adják a sört mint idehaza. De legalább nagyobb kiszerelésben. Ez így elsőhallásra is veszélyesnek tűnhet. Erről viszont később..

Verda elad, egy nagy olajvászonkép elad, diákhitel felvesz. Bevételi oldalon megjelenik egy jegy meg némi kp.Vettünk egy oda meg egy vissza jegyet: Budapest - Madrid- Sao Paolo- Lima, és vissza Santiago de Chile - Frankfurt - Budapest . Visszaút időpontja változtatható 6 hónapon belül.

Még egy feladat várt ránk, hogy zöld utat kapjunk. El kellett szabaduljak az egyetemről félév halasztás nélkül.

Sikerült eladnom az ötletet nekik is. Igaz mesteremen kívül visszamenőleg egyik érintett fórumon sem tudták megmondani mi is volt az amivel annyira egyet értettek. Vagy, hogy pontosan miben is kértem támogatásukat. Illetve miért írtak alá egy angol és egy spanyol nyelvű, ambasszadorok által már szignált, dékáni ajánlást.

Ez egyébként arra szolgált, hogy beiratkozhassunk kint. Esetleg áthallgathassunk az ottani művészeti karokra. Ezt az egyetem külföldi kapcsolatokért felelős irodájával le is leveleztettem. Akkor még persze mit tudtam én.. Szóval végül elengedtek azzal, hogy okosodjak is, ne csak a csajokat kergessem.

Drága mesterem látva rajtam hogy ide el kell mennem, de mivel elképzelésem kissé elrugaszkodott továbbá az általam végezni kívánt kísérlet sikeressége és sikertelensége éppoly nehezen bizonyítható, a következővel állt elő. Küldjek mindenhonnan egy képeslapot, melyek köré fűzöm majd beszámolómat, ha hazatértem. Kiráály!

Nem is olyan hosszú (fél év)utánajárást követően átvehettük a vízumot előbb a perui, majd a chilei, végül az utolsó pillanatban,  csoporttársam rokonai meghívólevelének köszönhetően, a bolivíai nagykövetségen is. A diákhitel felnyalása, oltások, némi előbúcsú és búcsúbulik valamint pakolás után, október elejére készenálltunk.

Kezdődjék a rock'n'roll!

                       Külön köszönet az  InterzonArt  webgalériának!                         

 hamarost..

Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a  mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..

folyt köv...