Mr. Alberge
2009.12.15. 08:38
El innen hatodik nap
A hatodik napon egy belvárosi kávézó teraszán sörözve talált minket a délelőtt. Amit biztonsággal meg lehetett nézni, már láttuk. Amit meg nem arról jobb, hogy nem is tudunk. Láttuk az óceánt is, de nem írom le milyen fenséges és milyen elgondolkodtató, ezzel irodalmi művek foglalkoznak nem alap fokon. Érdekes viszont a szőlőtermesztésük szempontjából, keletről az Andok átlag 4OOO méteres vonulatai, nyugatról pedig az óceán mint természetes védőfal tartja távol a szőlőbetegségeket. E tárgykört meg mezőgazdasági kiadványok taglalják nagy felbontásban. Elmenni a téma mellett azonban nem lehet, ugyanis megyénként, itt zóna határonként átvizsgálják az utazót, hogy nem visz e valami növényt egyik helyről a másikra. A behurcolt betegségek végzetes csapást mérhetnek a mezőgazdaságukra.
Köszi Surrealpicnic group Ugye?
Ezek mind mind benne vannak egy délamerikai fejben, ha az óceánra gondol, Mi azonban álmosan pislogtunk a jellegzetes bíbor ködbe. Aztán ahogy már már magyarázni kezdtem valamit a világ e felén tapasztalt mindenben ott bujkáló bíbor árnyalatról, egy zilált külsejű rongyokba öltözött korunkbéli arc ugrott hozzánk. Hevesen kezdett magyarázni, miközben kezében szorongatott füzetlapok paksamétájával gesztikulált. Ő poet és literaturiszta és zsurnaliszta, és bár ezt nem értettem csak gondolom, proféta is. Szimpatikus volt. Az ajánlat miszerint 5 dollárért elvisz és megmutatja nekünk a favellákat, nem volt szimpatikus.
Limában a már ismertetett közbiztonsági helyzet, vagy inkább annak hiánya, nem teszi lehetővé az ilyen vadregényes kiruccanásokat. Ez nem mák kérdése. Ez egyszerűen csak tilos. 
Egy karóráért simán elásnak. És ezeket a híreket elővigyázatosságból szándékosan életben is tartják a hostel tulajdonosok. És ha nem tennék is, mindig vannak újabbak, ahogy a manjana hatóságok a lakosság folyamatos bejelentései alapján lassan előássák az évekkel ezelőtt eltűnt turistákat. És ez csak a városi helyzet az ország nyugati részén a bolíviai határvidéken rablóbandák és szabadcsapatok portyáznak. A Machu Piccu-t csak hivatalos szervezett formában látogathattuk volna meg. Vonattal amelyet katonák kísérnek, amiért csúnyán legombolnak mindenkit, igaz életben hagynak . Különben nyema állami garancia, hogy vissza is utazol.
Egyébként a többségében fiatal utazó közönség nagyjából egy útvonalon pörög fel és le a kontinensen. Columbia, Ecuador, Peru, Chile, Bolívia, Argentína, Paraguay, Brazília. Ezen útvonalak mentén, direkt a hátizsákos brigádra specializálódott vendéglátóhelyek épültek ki. A nagyobb csomópontokban, és persze azokban az országokban ahol ez lehetséges egyáltalán, több Youth Hostel is kinőtt a földből. Így verseny alakulhatott ki, ami igen jót tesz a szolgáltatások színvonalának.
Szóval indulnunk kell innen tova..
Bementünk egy utazási irodába, arrafelé csak Trevel Éjenszí(travel agency), vagy uffisziada el travaho, vagy valami ilyesmi. Ott kézzel lábbal meg a Cusco név gyakori emlegetésével kiharcoltunk két repjegyet. Mivel a busz menetrendje az esősévszak beállta miatt, 1 hónapos késéssel kalkulált, ez tűnt jó megoldásnak.
Padlásomon folyika szürreálpiknik! Jegyünkkel a zsebünkben boldogan sétáltunk hazafelé, és már terveinket szövögettük. Többedszerre is elővettük a jegyeket, nézegettük amikor egyszerre kiszúrtam, hogy az egyikre az van írva Mr Alberge. Na mondom ezek annyira nem lehetnek mesügék, hogy ezt ne vegyék észre. Peti útlevelében egyáltalán nem szerepel ilyen név, de még felirat sem. Persze nem engedtek fel a gépre, de legalább megpróbáltuk. Kiderült a reptéren hogy a nő az éjensziben a névhez valamiért az írta be hogy Mr Alberge ami Mr nélkül meg állítólag a Youth Hostel spanyolul. Na mindegy a helyi nyelv ismerete nem árt mint tudjuk...
hamarost..
Visszatérve a gondolathoz, mely szerint kevesebb megivott sörből rakjuk össze a szárazföldi útiköltséget. Ez borult mert kinn csak mi ketten ittunk sört, így mint piachoz a mi igényeinkhez igazították a mutatókat. Ami annyit tesz hogy kinn egy Literest nyomnak a kezedbe egy fél lityi áráért. És ez már a Madrid Sao Paolo járaton elkezdődött. Igaz itt még O,33asokkal dobáltak. Szerintünk vízezték gyárilag, nehogy nagyon bekarmoljanak az utasok. Amúgy nem t'om ki, hogy van ezzel a magasnyomáson sörözéssel..
folyt köv...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
