Ez az az íz                                                                                                                       

Sao Paoloban kicsámborogtunk a tranzitból a váróba, onnan az utasokkal együtt valahogy az utcára. 

Itt  ért először az a fura érzés. Még nem tudtuk mi, de valami teljesen más volt. Talán csak a levegő volt ugyanaz. Nade a levegő az levegő. Evilági. Nem Holland nem Japán. Hol poros, hol állott, de mikor felkapják óceáni áramlatok, az otthonival legalábbis összekeverik.

Ezenkívül így visszagondolva nem hasonlított a világon semmi. A tömött meleg párás levegőben már csak az égen hanyatlott némi narancsfény. A nap lement. A derengő mennyboltot meg pont égig érő pálmák barna sziluettje rojtozta. No Barokk! 

                                         Kedves  InterzonArt  Köszi!                                         

Majdnem vissza toloncoltak magyarországra mert kiderült, hogy csak akkor nem kell vízum, ha nem hagyjuk el a tranzitot:) Azért bemelegítésnek jó volt kikukucskálni. Ismét raboskodtunk egy csomót a gép indulását várva.. De most nem fékezek be, ecsetelvén szenvedéseinket.

Inkább ott folytatom, hogy a Nazca fennsík fölött elhúzva, átrepültünk a kontinens felett. Majd az Andok túloldalán leszálltunk végre az óceán parton. Limában.

Folyt köv.

                       Gigahello a megújult  InterzonArt  webgalériának!                         

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.